2010. július 4-e nagyon hamar elérkezett. Emlékszem rá, hogy amikor felkértek e nemes feladatra, hogy zsűrizzek a versenyen, még tavasz elején jártunk. Mondtam is magamban, hogy ejj hol van még július. Lám, milyen hamar eljött.
Nagyon sok induló volt, a tervezett időhöz képest, 2-2,5 órát csúszott a verseny. Szokásosan nagyon sok gyerek induló volt. Azon belül is gyerek, junior 1 és 2. A gyerek kategória helyezettjei, nagyjából az én meglátásom szerint pontozódtak, így aki dobogós lett, mindenképp megérdemelte azt.
A felnőtt versenyben láttam egy-két furcsaságot. Egyetértek azzal, hogy bíztassuk a kezdőket. De ha hatalmas bakikat vétenek, stíluszavarosan táncolnak, nem ismerik föl a ritmusokat, rossz a tartásuk, igenis úgy gondolom, hogy nem érdemelnek sem helyezést, sem különdíjat.
Ha valaki versenyre jön, úgy gondolja magáról, hogy képes arra, hogy megmérettesse magát másokkal szemben, azaz magát tartja olyan jónak, hogy kiállhasson ’versengeni’ másokkal. Éppen ezért kezdő és gyerek kategóriában is nagyon szőrös szívű voltam. Úgy gondolom, hogy a versenyek azért vannak, hogy az ember megtudja a hibáit, és javítson azokon. Jópofizásból nem lehet fejlődni. Meg hogy ’húúúúú de különleges, egyéniség valaki’ miközben nem is hastáncolt az illető, vagy azt is besorolhatatlan stílusban, rossz tartással és hibás technikával.
Éppen emiatt, hogy hastánc verseny volt, és azt pontoztam, ki-hogy hastáncol, volt egy-két induló, ahol bajban voltam. Mint pl: lambada, hula, tucc-tucc, samba, spanyol, francia, cubai, tunéziai (és még sorolhatnám) zenékkel. Oké volt fúzió kategória, de ez mégiscsak egy hastáncverseny volt!
Kimondottan sajnáltam azokat az indulókat, akik hastáncoltak, bár nem olyan ügyesen, és legyőzték őket olyanok, akik nem hastáncoltak, de azt nagyon jól, pontosan, technikásan, szuper rucikban. Mert, mint már írtam, ez egy hastáncverseny volt… szóval nem érzem jogosnak a dolgot.
Egy koreográfiám indult a versenyen, a püspökladányi hastánc csoportnak készített raks sharqi-dobszólóval indultak a csajszik, és profi csoportos kategóriában elhozták a közönségdíjat és a dobogó legfelső fokát, azaz az I. helyet is! Nagyon büszke voltam rájuk, és egy kicsit magamra is. :) De főleg rájuk, mert oké, hogy valaki kitalálja a koreót, de azt meg is kell valósítani. Nagyon szép volt a ruhájuk, amit saját maguk készítettek, emellett nagyon összeszokott csapat voltak, és magabiztosan helyt álltak a versenyen! Mégegyszer gratulálok nekik!
Szeretek zsűrizni.
Nem szeretem a nemhastáncot a hastáncversenyeken.
Szeretem látni, hogy odajönnek hozzám a verseny végén az indulók, véleményt tanácsot kérni.
Nem szeretem az igazságtalan helyezéseket.
SZERETEM A HASTÁNCOT! <3
