Olyan furcsa érzés ismét másodiknak lenni.

Egyrészt nagyon nagy öröm, mert nem kis szó egy világversenyen 2. helyzést elérni, ahol 35 ország képviseltette magát. Nem beszélve a verseny helyszínéről, ami ugye Kairó.

Másrészről meg, már megint cipeltem haza a nehéz szobrot, már megint nyertem egy arany karkötőt, már megint nyertem egy drága fellépőruhát... olyan Dejavu az egész.

Hiába telt el már egy hét amióta hazajöttem Egyiptomból, mindig ez jár a fejemben. "Már megint 2. ... úristen 2. lettem a világversenyen, hát ez marha jó!!!! ... na de megint második." Azért remélem legközelebb is minimum második leszek. :))) Bár Király Viktor személyes jókívánsága szerint elsőnek kell lennem :D (igyekszem a kérésednek eleget tenni Viktor :))

Nagyon nagyon szeretnék novemberben ismét kijutni a Nile-ra. Még ha éhezni is fogok, akkor is össze fogom gyűjteni a pénzt... muszáj lesz, nem bírok ki 1 évet!