Jól gondoltam délelőtt, amit gondoltam. Ez a keresztelő kiborító. Nem beszélve a refomátus istentiszteletről. 3 gyereknek (csecsemőnek) volt egyszerre a keresztelő. Kb 800-szor fel kellett állnunk és le kellett ülnünk az istetisztelet alatt. Furi volt az egész. Mármint nem a felállás, hanem a szertartás. Ja és hosszú volt. Nagyon. Nem ehhez szoktam.
A keresztelő végére már csak a lényeg nem volt a templomban - a csecsemők. Mind a 3 behisztizett a nyakonöntés után, és az önfeláldozó apukák (akik fülig vigyorral tették ezt, mert örültek, hogy megszabadulhattak) kivitték őket. Szuper. Mi meg csak fel-le. Kornyika. Fel-le. Szóval kész.
Sajnálom, ha ezzel bárkit is megbántok, de nem nekem való ez a gyerek dolog... Szabályosan félek tőlük. Az ebédnél is volt egy kisfiú, aki állt az asztal mellett és ... kb mint egy őrült dobálta magát, a végtagjait és a fejét, közben furcsa hangokat hallatva. Nem tudom mi volt ennek az oka, sztem csak fel akarta magára hívni a figyelmet, mert mindenki a megkeresztelt csecsemőre figyelt. Jó nagy ívben kikerültem... anyu azt mondta, úgy néztem rá, mint egy leprásra és kiröhögött. Mondtam neki, hogy sajnos nem lesz unokája. Hát... nem bánja :D
A fotózás elmarad, mert a stúdió felújítás alatt van, kint meg ugye esik... Mondjuk nem baj, mert el kéne mennem körmöshöz...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése